DIABETESES BÉLBETEG DIÉTÁJA

Tanácsok a dietetikusoktól.

A bélbetegeknél a szteroid kezelést követően, vagy egyéb okból megemelkedhet a vércukor értéke. Ekkor szükségessé válik a két diéta összehangolása. A diétának minden esetben egyénre szabottnak kell lennie. Egyaránt figyelembe kell venni a cukorbetegek étrendi kezelésének főbb szempontjait is, és igazodni kell a gyulladásos bélbetegség éppen aktuális szakaszában alkalmazott egyéni diétához is. Minden esetben szükséges a dietetikus tanácsát kérni, mert a diabetológus csak a bevihető szénhidrát mértékét határozza meg.

Amíg a cukorbetegeinket arra ösztönözzük, hogy minél több rostot fogyasszanak, a bélbetegek esetében a rostok fogyasztása már más megítélés alá esik. A rostokat a bélbetegek szempontjából nem lehet egyértelműen jó vagy rossz kategóriába sorolni. Vannak olyan rostok, amelyek előnyösek, és vannak olyanok, amelyek nyugalmi periódusban nem okoznak gondot. Ezek azonban akut szakban vagy szűkületnél, már komoly elzáródást okozhatnak, ami azonnali műtéti beavatkozást igényel. A felnőtt krónikus gyulladásos bélbetegek nyugalmi periódusban 20g élelmi rostot tolerálnak naponta. 

Az élelmirost bevitel a betegség stádiumától függ. Akut szakban, műtétek után, bélszűkületnél a rostbevitel korlátozása szükséges. Nyugalmi szakban úgy Crohn-, mint colitis esetben vízoldékony élelmi rostokban gazdag, durva rostokban szegény étrendet javaslunk.

Energiabevitel megítélése a két betegség együttes fennállása esetén :

• A cukorbetegek étrendi kezelésének főbb szempontja az egyénre szabott energiabevitel, és a tápanyagok (fehérje :15-20%-, szénhidrát:50-55%-,zsír:30%) megfelelő elosztása.
• A testtömeg felesleggel rendelkező betegnél az energia bevitelt is szem előtt kell tartani .
• Bélbetegeknél is törekedni kell az optimális testsúly elérésére, bár itt gyakoribb az alultápláltság .
• Enyhe túlsúly (10%) inkább megengedett, mert ebben az esetben ezeknél a betegeknél ez energiatartalékként szolgál , amire a betegség fellángolásának idején szükség lehet .
• A normál testsúllyal rendelkezők jobban meg tudnak küzdeni az aktív időszakkal .

Mindenkinek más és más az energiaigénye. Ez függ az életkortól, nemtől, fizikai aktivitás mértékétől, magasságtól,testsúlytól. A gyulladásos folyamatok megnövelik az energiaigényt. Ezt figyelembe vesszük, de a tápanyagelosztás nem változik jelentősen, csak a zsírbevitelnél a zsírok 1/3-át könnyen felszívódó zsírokból, MCT-ből (pl. kókuszzsír) fedezzük. Tehát a tápanyagelosztás a következőképpen alakul: fehérje: 20%-, szénhidrát: 50%-, zsír: 30%.

Az étrend összetételét mindig az aktuális állapothoz, életmódhoz kell igazítani (sport, fizikai munka). A tápláltsági állapot a gyógyulást nagy mértékben befolyásolja. A megfelelő tápanyagigényt a minőségileg jól megválasztott alapanyaggal biztosíthatjuk. Javasoljuk, hogy a csak diétával, vagy diétával és tablettával kezelt betegek napjában ötször étkezzenek. Így mérsékelhetőek a nagyobb vércukoringadozások. Minden étkezésnek meghatározott mennyiségű szénhidrátot kell tartalmaznia. A szervezet sejtjeinek inzulin iránti érzékenysége meghatározott napi ciklus szerint változik. Reggel alacsonyabb, délben, kora délután a legmagasabb. Tehát reggelire kevesebb szénhidrátot szabad fogyasztani, valamivel többet ebédre, és vacsorára. Például egy 70Kg-os férfi betegnek 2200 kalóriát határozunk meg, ehhez 275g szénhidrát a megfelelő.

Az étkezések szénhidrát tartalmát a következőképpen osszuk el:

• Reggeli:   50
• Tízórai:    30
• Ebéd:       90
• Uzsonna: 40
• Vacsora:  65

Ezektől lényegesen ne térjünk el, mert a vércukorérték ingadozása nem kívánatos. Az intenzív inzulinkezelésnél a beteg rugalmasabban változtathatja az étkezések szénhidráttartalmát, hozzáigazítva az inzulin mennyiségét. Az étel vércukorszint emelő hatása nem egyedül a szénhidráttartalmának függvénye, hanem befolyásolja többek között a szénhidrát minősége, és feldolgozottsági foka is. (glikémiás index). Nem javasoljuk azokat az ételeket, amelyek gyorsan felszívódnak, és ezáltal hirtelen magas vércukorszint emelkedést okoznak.

A gyors felszívódású ételek felszívódását nyugalmi szakban lassíthatjuk zabkorpával, zabpehellyel, durumlisztből készült tésztákkal süteményekkel, pékárúval. A rakott, töltött ételek készítésénél a rizs egy részét zabkorpával, zabpehellyel, barnarizzsel helyettesíthetjük. Vagdaltak készítésénél a fehér lisztből készült zsemle helyett graham zsemlét, zabpelyhet, zabkorpát, zöldségféléket (burgonya, sárgarépa) használhatunk.

Célszerű egy változatos, kiegyensúlyozott étrendet kialakítani, amely gazdag vízoldékony rostokban, pektinben. A vízoldékony rostok előnyösen befolyásolják a szénhidrát anyagcserét,a vékonybélben lassítják a cukrok felszívódását, ezeket beépítve csökken az étkezés utáni vércukor emelkedés. A zsíranyagcserét is előnyösen befolyásolja, mert megköti a koleszterin, és epesavak egy részét és az nem képes újra felszívódni a szervezetbe, ezáltal csökken a koleszterin szint. Sok vízoldékony rostot tartalmaz a burgonya, sárgarépa, főzőtök, cukkini, padlizsán, pattison, cékla, spenót, alma, birsalma, és a banán is (ez utóbbit  cukorbetegek nem fogyaszthatják!). Ezeket az élelmiszereket igyekeztünk becsempészni a diabeteszes cukorbeteg étlapjába.